12 ноември 2016

Българска корона в Двореца Хофбург във Виена?






Унгарецът Тамаш Еньо Секереш твърди, че короната известна като корона на Стефан Бочкай е някогашната българска корона.

Тя се намира в Кайзерлихе Шатцкамер в Двореца Хофбург във Виена - в съкровищницата на императорите на Свещенната Римска Империя, по-късно на Австро-Унгарската империя.


Освен това твърдение има статия за унгарците в Трансилвания от Салай-Бароти, където има повече информация за тази корона.

Тя е била дадена от султан Ахмед I през 1605 на Стефан Бочкай, като награда за неговият съюз с турците.

Според изследователите короната е изработена в Персия, тежи 1.88 кг. и е висока 23.5 см. Обсипана е със скъпоценни камъни, обработени доста примитивно. Най-горе има връх от зелен камък - вероятно смарагд, пробит по неговата дължина.

Обсипана е с бисери, поставени в радиални линии, а и като двоен обръч в основана на короната.


Отпред - на челото има кръст, който трудно се забелязва на снимките. Той е отделен от тялото на короната. 

Тъй като Персия по времето на Второто българско царство е била вече изцяло ислямизирана, наличието на кръст в челото на короната означава, че или тя е правена по поръчка на християнски владетел или е изработена с персийски техники в християнска страна.

По "някои дани" пише Салай-Бароти, тази корона е била някога короната на сръбските или българските царе.




SZALAY–BARÓTI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE




A szorongva várt megmentő nemsokára föllépett Bocskay István személyében.
Ő, mint láttuk, Báthory Zsigmond udvarában egyike volt a német-párti főuraknak s mint ilyennek, nem kis része volt ama szomorú eseményekben, a melyek a török elleni háborút megelőzték. Ez volt oka annak, hogy Endre bíboros hűtlenségben elmarasztalta. Szerencsére nem esett áldozatul, hanem Prágába ment, a hol egy ideig Rudolf király udvarában élt, mint annak tanácsosa. Hogy aztán Báthory Endre életét és uralmát veszté, Rudolf visszaadta erdélyi birtokait. Azonban némely befolyásos egyéniségek fondorlatai következtében most sem juthatott Erdélybe, hanem Bihar-megyei nagy terjedelmű jószágain élt.
Bocskay egész addigi életében semmi olyat nem tett, a mi őt német-ellenes színben tüntette volna fel. S mégis épen neki kellett a hazát a németektől megszabadítania. E különös jelenség magyarázata igen egyszerű. Bocskay nem tartozott a kicsinyes emberek közé, nem lelkesült sem a német, sem a török barátságáért, de lelkesült a magyar hazáért. Neki a szövetség akár az egyikkel, akár a másikkal, nem volt czél, csupán eszköz, Magyarország sorsának javítására. Hogy tehát annak idején kész volt a némettel szövetkezni, azért történt, mert azt vélte, hogy Magyarország – a mint akkoriban volt: a német császár királysága alatt, ennek többi országaitól is segítve – és Erdély egyesült erővel képes lesz, legalább nagyjából elűzni a törököt a haza területéről. S hogy ez nem volt oly minden alapot nélkülöző számítás, kitünik abból, hogy a háború eredménytelenségét csak az elkövetett bűnök és hibák sokasága okozá.

(…)

Az aranyból készült korona két főalkotó-részbő áll. Alsó része diadém, a melyet fent liliomok és levelek, lent gyöngyök szegélyeznek. A középső liliom hegyén egyenes szárú kereszt, a többi liliomokén egy-egy rubint. A liliomok felületén smaragdok, rubintok és türkisek. A levelek hegyét rubint ékesíti. Maga a diadém is sűrűn ki van rakva drágakövekkel. A korona felső része kupola-alakú. Gyöngysorok nyolcz részre osztják, a melyek drágakövekkel vannak borítva. A kupola csúcsán nyolcz aranylevélből alkotott kis korona látszik, középen smaragddal, a levelek hegyén pedig egy-egy gyöngygyel. A korona felülete nagyobb része niellós, gránát-almaszerű díszítéssel. 

A korona magassága: 0,235 méter, súlya 527 arany vagy 1.88 kilogramm. Van hozzá indiai selyemmel és ezüst brokáttal borított tok is. Némely adatok szerint a görög császárok, mások szerint a régi szerb, illetőleg bolgár fejedelmek viselték. Jelenleg a bécsi császári kincstárban őrzik, a hová Bocskay halála után került.  Baránski Emil rajza, fényképről.



Ако сравним изображенията на сръбската корона и на българската запазени по фреските, може да установим известно различие.

Сръбската корона има отпред продълговата вертикална линия. Фреските на които е изобразен цар Душан показват този типичен образ.

цар Стефан Душан


При изображението на българската корона, виждаме този кръст на челото, маркиран с бисери, с двоен обръч от бисери в основата, точно като този на короната на Стефан Бочкай.

Фреска от XIV век, от костницата на Бачковския манастир изобразяваща цар Иван Александър.Короната е със зелен връх.


Фреска от Бачковския манастир. Короната на цар Иван Александър е със зелен връх




При изображението на младия цар Иван Шишман в миниатюрата на Лондонското евангелие, там също се забелязва маркиран такъв челен кръст и продълговат връх.




"Персийската връзка" т.е. изработването на короната в Персия или от персийски златари остава неясна, но все пак, нека да припомним, че цар Шишман е имал и герб, посочен паралелно с държавния герб на царството (с трите лъва), над който е написано Рекс Калдеорум - Цар на халдейците.



Улрих Рихентал,“Хроника на Констанцкия събор”, 1420 г.
Пояснителен надпис към изображението, гласи : “Императорът на България, който има за пълномощие един представител от ордата и владее също кралство Халдея.”











На тази снимка кръстът в челната част на короната се вижда по-добре